♦ Elisabeth Ward ♦

♦ ♦ 18 ♦ ♦ ♦ London, 1995.12.20. ♦ ♦ ♦ lány ♦ ♦ ♦ Csoport: diák, végzős,de marad előkészítőre ♦ ♦ ♦



♦ ♦JELLEM♦ ♦
Eleinte még kis naiv kis lány voltam, akit mindenki szeretett, még az édesanyám is. Elkényeztetett kis lányka voltam, aki megkapott mindent, addig a pillanatig, amíg anyám rá nem ébredt arra, hogy apám engem jobban szeret, mint őt.
Képes vagyok harcolni azért, amit szeretnék, vagy már az enyém, de azt is jól tudom, hogy néha el is kell az ilyen dolgot engedni, hogy valami jobbat találjunk. Régen nem voltam erre képes, azt hiszem ezt is az első pasim váltotta ki belőlem. Ahogy azt is, hogy sokkalta magabiztosabb vagyok, bár néha az érzéseim elferdítenek dolgokat, de igyekszem józanul szemlélődni utána.
Szeretem, ha vannak körülöttem, igazán társasági lény vagyok,de néha azért én is vágyom a magányra.
Ahogy minden más lány, én is megtanultam, hogy a nőknek több fegyvere van. Nem mondom, hogy mindig használom ezeket, mert néha elég csak teljesen ártatlanul pislognom, és már is elérem amit akarok, vagy inkább elhitetek dolgokat. Nem vagyok nagy pletykás, és megőrzöm mások titkait,de ha beszélgetésre kerül bármi is, néha van,hogy nem tudok megállni, és csak mondom ,mondom , mondom... Most is sokat beszélek ugye?
hol is tartottam? Meg is van. Tehát ebből kifolyólag szeretek flörtölgetni, és kacérkodni a másik nemmel, de tudom hol a határ, és mikor kell nemet mondani, vagy megálljt parancsolni.
Mindig józanul gondolkodom, és tudom mi a helyes, és mi nem. Persze ennek ellenére vannak olyan helyzetek, hogy elvesztem a józan eszemet, és meggondolatlanul cselekszem. Ezért is szoktam néha a bátyámra szólni, mert ő elveszti a határvonalakat néha napján (sokkalta többször mint én), de erről majd mesél ő maga.
Barátaimhoz, családomhoz, szóval mindenkikhez ,aki valamilyen módon közel áll hozzám hűséges vagyok,és nem is várok el a másik féltől sem egyebet.
Kifejezetten a pasikért vagyok oda. Persze csókolóztam már én is más lánnyal, de a fiúkkal sokkal jobban élvezek mindent, de lányokkal ennél tovább még nem mentem, de nem is áll szándékomban. Bár mostanság oda lett a bizalmam, amivel a fiúk felé fordulok, de talán lesz valaki, aki ezt visszaépíti.
Mit is mondhatnék még magamról? Biztosan lehetne még, hiszen nem csak ennyiből áll a jellemem, de hosszú lenne mindent felsorolni nem?


♦ ♦KÜLSŐ♦ ♦
Szeretem sminkelni magamat, de túlzásokba nem esem. Csak szépen finoman, mint láthatod. Szemem gesztenye barna, amiben már sokan akartak elveszni, viszont én ezt nem mindig viszonozom.
Kb. 169 cm vagyok, szóval nem is túl magas, de nem is alacsony. Nekem pont jó így, mert magasabb fiúkhoz még simán feltudok magassarkút venni, míg az alacsonyabbakhoz már nem annyira biztos.
Alkatom, amint látod tökéletes, bár azért néhol kellene alakítani rajta, de a sportolás miatt nem éppen gyengécske vagyok. Na de azért egy erős férfi simán letud gyűrni, tehát attól, hogy sportolok nem vagyok még kigyúrt.
Hosszú barna hajam van, amit csak kivételes alkalmakkor tüzük fel, hogy kecses nyakam is látható legyen, ugyan is az esetek többségében kiengedve hordom a hajamat. Azon kevesek közé tartozom, akit nem zavar, ha a hosszú haja szabadon van.
Ruhatáram igen nagy. Elég sok minden megtalálható benne, így erről nem is mesélnék neked, ha van kedved néz be hozzám, és bemutatlak a gardróbomnak.


♦ ♦HÁZIÁLLAT♦ ♦
Az istállóban megtalálható a saját lovam, más állatom nincs. ő egy Andalúz, és még édesapám vette nekem.



♦ ♦FÉLELMEK & AMIBEN KIEMELKEDŐ & AMIBEN ROSSZ♦ ♦

Szereti: csokoládé, vásárlás, zene, rózsa

Mitől fél: A denevérektől kirázza a hideg, a rágcsálókról,meg a hüllőkről ne is beszéljünk. Nem szeretném, ha a bátyám folytatná azt az életet módot, amit csinál. Félek, hogy egyszer túl veszélyes lesz az a pillanat, amikor szabadjára engedi magát.

Amiben kiemelkedő: táncolás, és lovaglás

Amiben rossz: a matek nem megy annyira, mint kellene. De azt hiszem a kémiát is ide sorolhatjuk, legalább is azt a részét, amit az iskolában tanítanak.


♦ ♦MÚLT♦ ♦
Kezdjük azzal, hogy megszülettem. Anyám örült nekem akkor még, mert egy meg volt a beosztás. Apám foglalkozott a bátyámmal, anyám pedig velem. Édesanyám mellett ott volt még a dadám is, így amint elkámpicsorodtam rögtön ott termett valaki. Arról nem is beszélve, hogy már csecsemő korom óta mindig új dolgokat kaptam. Volt, hogy ajándékokkal voltam elhalmozva, akkor is, ha nem volt születésnapom, vagy egyéb. Így nem csoda, hogy már 8 évesen igazi kis hölgy voltam, akinek meg volt mindene. Elég volt csak csettintenem és a dadám már szaladt is, aztán pedig édesanyám. Legalább is addig a pillanatig, amíg egy hétre el nem utazott. Ez a hét igen csak megváltoztatott mindent. Apám többet figyelt oda rám, én pedig élveztem nagyon is, hiszen eddig velem nem igen foglalkozott, csak a bátyámmal.
Ez alatt az egy hét alatt hármasban sokkal jobban szórakoztunk, mint mikor édesanyánk is velünk van. Ahogy anya, úgy apa is kivett egy kis szabadságot, bár jobban vissza gondolva, édesanyám welneszelni ment a barátnőivel, mivel ő nem is dolgozik. Édesapánk elvitt bennünket a nyaralóba, ahol olyan dolgokat tettünk, amiket az előtt soha. Ennek köszönhetően közelebb kerültem édesapám,hoz, és a bátyámhoz is. Apám szemén át látva dolgokat nagyon elgondolkoztak, és a következő évben nagyon megváltoztam.
Elutasítottam édesanyám folytonos ajándékait. Túlzásnak éreztem, amit tesz, arról nem is beszélve, hogy kezdtem ténylegesen is úgy érezni, ahogy egyszer egy beszélgetést hallottam. Édesanyám a szeretetemet veszi meg ezzel, és az ajándékaival kompenzálja, hogy nincs mindig ott. Amíg kis totyogós voltam ott volt, de amint már értelmesebb voltam csak a dada volt, ő meg csak néha jelent meg. De ne menjünk ebbe bele jobban. Én már elrendeztem magamban őt, jobban érdekli az, hogy jól nézzen ki, mint hogy kialakítson velem egy bizalmi kapcsolatot. Így inkább édesapámmal beszéltem meg dolgokat, legalább is addig, amíg édesanyám bentlakásos iskolába nem küldött.

Furcsa volt, hogy csak szünetekbe jártam haza, és csak akkor láttam a bátyámat, mert persze eleinte külön iskolába jártunk. Aztán egyszer felvetettem, hogy nem e lehetne, hogy egy iskolába járjunk. Édesapám díjazta az ötletet, így kerültem át én is ebbe az iskolába. Eleinte nem tartoztam sehová sem, de csak sikerült beilleszkednem. A bátyám is segített benne, meg az egyik haverja. Lassan össze is barátkoztunk ezzel a haverral, és persze melegedtünk is, így természetesen ő lett nekem az első. Így elég hamar elvesztetem a szüzességemet 16 évesen.

Ez után egy évig együtt voltunk. Fülig szerelmes voltam. Az állandósult kapcsolatunk és a szerelem magabiztosabbá tett.

Lassan belerázódtam a segítő szerepébe, amit elvállaltam az iskolába, ami könnyen ment, hiszen barátnőmmel segítettünk az első évesek körül. A bátyámról nem is beszélve, hogy én is ide kerültem közelebb kerültünk egymáshoz. Nem volt az a nagy elválasztó fal, ami eddig köztünk. Ráadásul oly annyira, hogy néha én vagyok a jobbik fele, aki rá szól, hogy talán nem kellene dolgokat tenni, mert be kell valljam néha túlzásba esik. Ez az oldala számomra is meglepő, mert nem ismertem addig, amíg ide nem kerültem, de teljesen jól sikerül kezelnem.

A suliban a szokványos tantárgyak mellett külön tánc órákra járok, ahol minden félét tanulunk. Imádok táncolni, a másik ilyen nagy kedvencem a lovaglás. Nincs is annál fantasztikusabb érzés, amikor vágtatok a kedvenc lovammal.

Hogy mi a célom? Elvégezni a sulit, és ,hogy jól érezzem magamat az utolsó évemben, és felkészüljek az egyetemi előkészítőre, amit jövőre kezdek meg. És ha most nem haragszol fárasztó volt a sok kérdésedre válaszolni, azt hiszem a végére össze vissza is beszéltem kissé. Tehát itt a vége.



♦ ♦ Miranda Kerr ♦ ♦