♦ NINA KEELA HOLLOWAY ♦

♦ ♦ 19 ♦ ♦ ♦ 1994. 09. 16. Norwich ♦ ♦ ♦ lány ♦ ♦ ♦ Csoport: Leány diák IV. évfolyam ♦ ♦ ♦



♦ ♦JELLEM♦ ♦
Kedves vagyok és megértő, meghallgatok bárkit és szívesen adok tanácsokat. Cuki vagyok, szeretetre éhes, társasági lény és hazug! Tehát eléggé nem igaz az előbbi felsorolás. Jobb ha tisztában vagy körmönfont jellememmel, mert könnyen a hátadba találhatod a nagy kést. Nem vagyok kedves, csak bizonyos emberekkel. Nálam ezt ki kell érdemelni. Vannak jó pillanataim, de inkább mindent a cél érdekében. Jó, a barátságokat nem rúgom fel, de ha átvágnak akkor sosem akarom többé látni az illetőt. Néha túl érzelmes vagyok, van mikor kicsit gyerekes, viszont sűrűn komolyabb vagyok, mint a kortársaim. Épp ezért megfontolt is vagyok.

♦ ♦KÜLSŐ♦ ♦
Hajam szőke, hullámos, a hátam közepéig ér, ha olyanom van, vagy időm engedi, akkor kivasalom. Általában kiengedve hordom, de a jobb partikra extra vagány frizurát tudok összehozni. Szemeim hol kékek, hol zöldek. A fényviszonyok és a hangulatom a tudói, hogy épp melyiket láthatod. Az orrom pici, helyes, piszének mondják a legtöbben. Ajkaim teltek, átlátszó szájfény fityeg rajtuk legtöbbször. A föld felett 170 cm-rel találhatsz szemkontaktust egészen karcsú csomagolásban. Nő vagyok, igen, ezt megállapíthatod abból is, hogy ott vagyok kerek ahol kell. Ruhákból csak a sötét szín jöhet számításba, cipőből egyaránt a kopogó és a bakancs is.

♦ ♦HÁZIÁLLAT♦ ♦
-



♦ ♦FÉLELMEK & AMIBEN KIEMELKEDŐ & AMIBEN ROSSZ♦ ♦
Mitől fél: A szerelemtől nagyon félek, a viharoktól úgyszintén, az ágy alá tudnék bújni. A bogarak és a csúszómászók hisztériát váltanak ki belőlem.

Amiben kiemelkedő: Bárkit az ujjam köré csavarok, nem érdekel semmi, csak a cél lebeg a szemem előtt. Amit akarok, azt elérem. Az éneklés kimagaslóan jól megy. Ugyanakkor lövészetből jeleskedem még nagyon.

Amiben rossz: Kedves sosem tudok lenni, az nagyon ritka és csak felületes. Jelenleg még a főző tudományom sem a legjobb. Inkább mérget kevernék.


♦ ♦MÚLT♦ ♦
1994. Csodaszép év a Holloway háznál, hiszen megszületek én, egyedüli kis csemete, akit kedvükre kényeztethetnek. Sikerül is a művelet, mindent megkaptam már kicsinek amire csak a szám vágyott. Ruháról, édességről, cipőről vagy ékszerről volt szó, anyáéknak semmi nem számított, csak kapjam meg. Így volt ez rendjén. Aztán elkezdtem felnőni, egyre több dolog kellett. Már a pasik is, tehát tettem érte, hogy egyik lánynak se legyen egyszerű dolga mellettem. A hátterem megengedte, hogy azt csináljak amit én akarok. Attól viszont, hogy eléggé könnyűvérű voltam a tanulmányi átlagom mindig a legkimagaslóbb volt. Persze ami nem érdekelt, azzal nem foglalkoztam. Legalábbis annyit nem. Végül rászántam magam arra, hogy eljussak a középiskoláig. A Dark Holy School tökéletes volt, a városban minden közel van hozzá, a pláza, a színház, a kertváros... De így is mindig limuzinnal visznek, szóval semmi dolgom ami azt illeti. Norwich szép kisváros, szeretek itt lenni, de a városon kívül még nem voltam, csak nyaralni. A középsuli elején már kivívtam a tiszteletet, én vagyok a divatdiktátor és a tanácsadó ha pasikról van szó. Jó érzés, mikor a fiúk gyűrűjében vagyok. Ennyi nekem is igazán jár. Nincsenek barátaim, érdek kapcsolataim vannak, nekem az bőven elég. Bevallom hetente több ágyban is megfordulhatok, de hát ilyen a kisugárzásom. Viszont egyik pasi sem élvezhet túl sok ideig, azért vagyok olyan kiállhatatlan, hogy ne akarjanak hosszú távon velem lenni. A lányok inkább bálványoznak, ez pedig így jó. Kis királyságom pedig most, az iskola végén virágzik igazán. Olyan szép táborom van. Reményeim szerint én leszek a végzősök bálján a királynő. Ez koronázná meg eddigi éveimet. Az éneklés és a lövészet a két kedvenc tárgyam, ezekből mindig jeles vagyok. Ebben a városban sajnos kell is, hogy önvédelemből jeleskedjen az ember. Tudjátok mi megy itt? Na majd rájöttök! Ugyanis a négy év alatt már néhány diák eltűnt... Később holtan találták meg őket. A rendőrök tehetetlenek, a város meg évek óta fel van bolydulva, hogy mi vagy ki teheti ezt. Ezért is van velem mindig egy biztonsági őr. Apuciék féltenek. Nagyon helyes, mert nincs kedvem eldobni az életem, még sok pasi vár és be kell zsebelni az énekversenyeket is. Most pedig megyek, újabb hódítás a láthatáron.
Csók.


♦ ♦ Play by - Vivien Eileen Bauernschmidt ♦ ♦