♦ HOPE TORIE PRINCETON ♦♦ ♦ 18 ♦ ♦ ♦ San Francisco 1995.02.13. ♦ ♦ ♦ lány ♦ ♦ ♦ Végzős diák ♦ ♦ ♦♦ ♦JELLEM♦ ♦Egy igazán karakteres személyiség vagyok. Szeretem a bulikat, a kalandokat, de emellett mindent szeretek, ami csendes, nyugis és kellemes. Jó társaságnak tartom magam. Ha kell vicces vagyok, szelíd, barátságos, de tudni kell rólam, hogy nagyon szeretek veszekedni. emiatt több ellenségem is van. Nagyszájú vagyok, pörgős, néha kissé gyerekes is. Nem vagyok egy türelmes típus, de ha a zenéről van szó, akkor bizony még inkább olyan, mintha hangyák bújtak volna a gatyámba.
Két nagy szerelmem van, a gitárom, és a lovam Amadeus. Ha azokat valaki bántani meri, egy életre megkeserüli.
Nem vagyok egy félős fajta, alkatomon nem látszik, de nagy erős szorult belém, és bárkinek odacsapok, ha nem tetszik a hozzáállása a dolgokhoz. Ezen kívül sok más érdekes dolog is jellemez engem, de ha azt az azokról is akarsz tudni, keress meg. Hidd el, nem foglak elüldözni.
♦ ♦KÜLSŐ♦ ♦Nem vagyok egy toppmodell alkat, de én tökéletesen meg vagyok magammal elégedve. Hajam hosszú, fekete, ahogyan a szemeim is nagyon hajaznak erre a színre. Bőröm bronz árnylatú, arcom gyerekesen bájos.
Ruhákban szeretem a színeseket. Minden jöhet, kivéve a rózsaszín. na, attól rosszul vagyok. Komolyan allergiás vagyok arra a színre. Szeretem a kiegészítőket, van, hogy egyik reggel nem tudok választani és mindet magamra rakom. Túl sok? Nem érdekel.
♦ ♦HÁZIÁLLAT♦ ♦Amadeus egy szürke, nyolc éves keverék kanca. Az iskola istállójában tartom, amíg én az iskolapadot koptatom, kedvenc körzömmel. Kedves, megbízható jószág, és a hímnemű emberek különösképpen bejönnek neki. Komolyan mondom, néha elgondolkozok rajta, hogy kit is szeret jobban. Engem, vagy a fiúkat, akik éppen a közelében vannak. Türelmes, akár egy kezdő lovas is megülheti.
♦ ♦FÉLELMEK & AMIBEN KIEMELKEDŐ & AMIBEN ROSSZ♦ ♦Mitől fél: Sok félelmem van, de egyik sem túl nagy ahhoz, hogy megváltoztasson bármit is bennem. Ám, ami a legnagyobb félelemem, hogy soha nem lesz belőlem senki.
Amiben kiemelkedő: Zenében és lovaglásban szinte verhetetlen vagyok. Énekhangomra sem mondták még, hogy gáz, nem is menekültek, mikor dalra fakadtam, inkább tapsoltak, szóval mondhatom, hogy ez is jól megy. Ja, és vitázásban sincs párom.
Amiben rossz: Jó magaviselet, az egy kicsit nehezen ment mindig is. Ezen kívül a háztartás vezetése, nem nekem van kitalálva. Erre akkor jöttem, rá, mikor majdnem felgyújtottam a konyhánkat, mikor pirítóst készítettem.
♦ ♦MÚLT♦ ♦Az igazi életem nem akkor kezdődött, mikor megszülettem. Igaz, szép, jó gyerekkorom volt. Sőt, mondhatni csodálatos. Egy lovasfarmon nőttem fel, így mondhatjuk, hogy nyeregbe születtem. A családom igen muzikális is, emellett, ezért nem csoda, hogy ez a két dolog az én legnagyobb szenvedélyem. Apán country énekes volt, nagyon ügyes, ész szép számokat adott ki. Híres is volt, ebből folyt be a legtöbb pénz, amit a lovakra fordítottunk. Ő tanított meg engem lovagolni, gitározni, és nagyon sokat énekeltünk is együtt.
Hat éves koromban, apa turnéra indult az államokban. rengetek fellépése volt, én pedig a tévében követtem minden lépést. Anyával együtt izgultuk végig minden koncertjét, miközben marékkal tömtük magunkba a popcornt.
az utolsó koncertjének időpontjában a lovakkal foglalkoztam, mert Táltos, a welsh pónink beteg volt, én meg kikötöttem anyának, hogy vele fogok aludni. Győzködött, hogy jobban lesz, hogy meg fog gyógyulni, hogy menjek, hiszen apa jön a tévében, de hajthatatlan voltam. Most apa koncertje sem tudott elválasztani a pónitól. Ott feküdtem bent mellette, apró testemmel tartva őt melegen és végül elaludtam.
Arra ébredtem, hogy a nagyi jön értem, kelteget, hogy be kell mennem a házba. Megijedtem, mert nagyon szomorú volt az arca és sírt is. Nem értettem semmit, de mivel Táltos tényleg jobban volt, már evett, így vele mentem. Este volt, nagyon sötét, de autók álltak a házunk előtt, még rendőrök is voltak itt. A házhoz tartva kérdezgettem a nagyit, hogy mi történt, de nem mondott semmit, csak halkan sírt. Nem értettem semmit.
A házban sok ismerős volt, mind nagyon szomorúak voltak. Rendőrök kérdezgették anyát, aki szintén nagyon sírt. Azonnal odamentem hozzá és é is sírni kezdtem. Nem tudtam, hogy mi a baj, de anyát sírni látni, az volt életem legrosszabb pillanata.
Aznap még nem mondták el nekem, csak másnap, hogy apa meghalt. A koncert közben, valaki lelőtte őt a tömegből. A tettes még keresik. Igazából még nem értettem pontosan, hogy mit is jelent ez, ezért napokig kérdezgettem a nagyit és anyát is, hogy mikor jön haza apa.
Akkor kezdődött el az igazi életem. Onnantól, mintha teljesen kicseréltek volna. Lázadoztam, szájaltam, mindig rosszban sántikáltam. Nem volt elég, hogy ezek után anyámra hárult az én és a farm gondjai, még elutasító is lettem. Persze szerettem, mindig is szeretni fogom, de túl korán kellett felnőnöm. A bennem élő gyereket el kellett nyomnom, hogy megismerkedjek a felnőttek világával. Besegítettem a farm ügyeibe, délutánonként dolgozni jártam. Persze, volt miből gazdálkodnunk azok után is, hogy apa meghalt, de nem akartuk mindent elherdálni, ezért inkább dolgozni kezdtünk mindketten. A lovakat lassan eladtuk, csak egy párat hagytuk meg fedeztetésre, amiért szintén fizettek a környékbeli lovasok.
Az egyik ilyen fedeztetésből született Amodeus is. Igaz, keverék a drága, de gyönyörű, és az enyém.
Mikor elérkezett az idő, hogy középiskolába menjek, nem volt kérdés, hova is iratkozzak be. Annak ellenére, hogy igen kicsapongó életet élek, a jegyeim egész jók. Dark Holy iskolába megkaptam a felvételit, így összecsomagoltam, fogtam Amodeust, és már mentünk is a suliba. Az ottani lovardába helyeztem el az én kicsikémet.
Az iskolai évek nagyon jók voltak. Bár többet látogattam az igazgatói irodát, mint az illendő, de én már csak ilyen vagyok.
Az utolsó évemet töltöm most az iskolában, és meg kell mondjam, csodás éveim voltak itt. Nagyon gondolkozok azon, hogy továbbképzést kérek, de ez majd csak akkor lesz eldöntve, ha már biztos, hányadán állok Alexel. A lovasoktatónk. Talán, mióta idejöttem, bele voltam zúgva. Eleinte csak gyermeki szívem dobogott érte, de mostanában azért kicsit furcsább az egész. Már nem rajzolgatok a neve mellé szívecskéket, nem nézem a közös horoszkópunkat, csak őt. Sokszor rajta felejtem a szemem lovaglás közben, vagy szimplán leszólítom, hogy beszélgethessünk. Sok közös témánk van, mindketten rajongunk a lovakért és a zenéért. Nem tudom, hogy mit tegyek, hiszen nem lehet kikezdeni egy tanárral, de nagyon hajt a vérem.
♦ ♦ Play by - Alyssa Bernal ♦ ♦
