Rosszkedvűen ballag át az udvaron, vállán a féloldalas táskával, fogalma sincs mit akar magával ma kezdeni, és hol akar lenni. Bár leginkább olyan helyen, ahol senki nem találja meg, se idegesítő szobatársak, se rajongó lányok, akiknek bejön a külseje, se pedig senki más. Tehát az egyetlen hely felé indul, ahová önként nem nagyon tenné be a lábát, ha nem lenne muszáj, a lovardába. Alapvetően szereti az állatokat csak nem hangoztatja. Bár leginkább kutyás, a lovakkal sincs semmi baja, és a karámokat veszi célba, hogy megnézze milyen állatok vannak itt. Végigjárja a boxokat, egyik másiknál megáll és végül egy hófehér kanca karámjának a szélére könyököl fel, és hagyja hogy a ló megszaglássza és odadugja a fejét egy kis simogatásra. Belesimítja kezét a puha sörénybe és megpaskolja a nyakát.
- Szép vagy... - mondja a lónak, mire az úgy néz rá vissza, mintha értené, és azt jelezné hogy természetesen tudja, hogy szép és erre ő is mosolyra húzza az ajkait, és kellőképpen szívbajt kap amikor idegen női hangot hall meg, Odakapja a fejét hogy szembenézzem a tanárral. Annak gondolja a nőt, mert idegenként mit keresne itt? Hacsak nem ő a gyilkos, aki mindenkit meg akar ölni, de elveti ezt a nevetséges gondolatot.
- Hát maga? - kérdezi viszonylag lezseren, hiszen nem tegezi azért a tanárait, az még tőle is túlzás lenne.